Ha szeretnék jobb kedvű lenni, vagy kirángatni magam a szokásos apátiámból, esetleg feldobni kicsit a napi robotba belefáradt agytekervényeimet, akkor Salamon Bélára bizton számíthatok.

Szomorú apropója a mai napnak, hogy 1965-ben ezen a napon hunyt el, 80 évesen.

Van egy mondás : " Egy ember addig él, amíg emlékezünk rá"

Salamon Bélára nem lehet nem emlékezni. Színész volt, és színházigazgató, humorista és író.

1885 március 4-én született Beregrákoson. Budapestre bátya hozta fel, hogy orvosnak tanuljon. Nem lett orvos, hanem beállt a Rákóczi út 2. szám alatt lévő textil üzletbe, Lusztig Edéhez tanoncnak. Az üzlet szomszédságában volt akkoriban a Nemzeti Színház, aminek rendszeres látogatója. 1913-14. körül lett műkedvelőként a Szabók Szakegyesületében színész, majd a Trocadero mulatóban kisegítő, természetesen a kereskedősegéd munka mellett. Állítólag Lusztig Ede a csúnya külseje miatt bocsátotta el a boltjából.

Magánvállalkozásba kezdett, de belebukott. A kötény árusítás nem tartozott az erősségei közé. Gyárfás Dezső (komikus) ajánlotta be az Orfeumba. Fellépett a Royal Sörkabaréban, majd az Apolló Kabaréban, az EMKE Kabaréban, és a Bonbonniere Kabaréban. A nagy áttörést 1922-ben Szőke Szakáll Vonosnégyes darabjában, Salgó szerepe hozta meg neki. Zseniálisan alakította a félszeg, kissé ügyefogyott, de mégis ravaszka kis ember szerepét. Ezt a karaktert aztán pályafutása során tökéletesre csiszolta.

Színigazgatóként is tevékenykedett 1923 és 1932 között, kisebb megszakításokkal. A második világháború az ő életébe is beleszólt, egyszerűen leparancsolták a színpadról származása miatt. 1940-44 között az OMIKE Művészakció előadásain tud csak szerepelni. A háború alatt veszti el egyik legjobb barátját is, a szintén komikus Radó Sándort, akit 1944-ben megöltek a nyilasok.

1945-től már újra fellép, rendszeresen játszik a Kamara Varietében. 1950-ben a városligeti Népvarietében, 1951-ben a Kisvarietében lép fel. 1951-től haláláig tagja és alapító színésze a Vidám Színpadnak.

Rengeteget lépett fel, szinte mindenhova elment, ahova hívták. Rendszeresen fellép jótékonysági rendezvényeken, sőt 15 éven keresztül játszik kabaréjeleneteket  a lipótmezei elmegyógyintézet lakóinak is, küldetésének érezve, hogy egy kis vidámságot csempésszen a beteg emberek életébe.  Élvezte a sikert, szeretett beszélgetni, kedves embernek tartották. Futballrajongó, még tanonc korában vett egy futball labdát, és egyszerűen megalapította a Remény Futball Klubot, ahol bizony későbbi válogatott játékosok is játszottak (Révész, Holics, Schlosser és Sebestyén). De a nagy kedvence az MTK volt.

Számomra a legkedvesebb általa játszott darabok a Vonósnégyes, A tízes, A Lepsénynél még meg volt, és a zseniális Pomocsi marad című jelenet ( Ha én egyszer kinyitom a számat!).