Azt hittem folytatom ma a velencei útibeszámolómat, de nem. Szomorú vagyok , mert reggel azt tapasztaltam, hogy megint kijött ez a dög crohn. ( Dióhéjban ez egy csúnya, nem gyógyítható betegség, ami abból áll, hogy a belecskéimet eszengeti, az én esetemben ennek most némi vérzés volt a tanúbizonysága.) 

Igen szedem rendszeresen a gyógyszereimet, igen járok rendszeresen orvoshoz, diétázok, figyelek magamra, eszem vitaminokat, halolajat, probiotikumokat, körömvirágcseppeket, orbáncfűolaj kapszulát ÉS aztán kiderül, hogy semmit nem ér az egész cirkusz.

Ilyenkor jövök rá, hogy én vagyok az aki majdnem győzött,de mégsem, mert én vagyok az aki csak azt hitte, hogy majdnem győzött, aztán az élet fityiszt mutat, és pontosan odarúg vissza, ahonnan elkezdtem a feltápászkodást. K.O az élettől.  

Valóban stresszes időszakot élek meg mostanában a munkahelyem miatt, de ezt azért az ember annyira nem érzi magán, azonban reggel egyértelmű bizonyítékot mutatott az élet. Ez a crohn egy alattomos dög, és most itt vergődhetek, hogy mi lesz. Most jön az a válasz, hogy ne idegeskedjek, mert az egész attól jön elő, de mi a fenét csináljak, ha nem tudok nem idegeskedni. Ráadásul sokszor nem is érzem a feszkót, egyszerűen rág belülről, és amire felfogom, addigra meg késő. 

Most jön a várakozás, amit utálok, hogy kiderüljön romlik e a dolog, avagy sem. Szóval drukkoljatok! Hálás köszi érte!