Nem abból a fából faragtak  minket, hogy némi vállzúzódás miatt otthon maradjunk, ha már egyszer gőzmozdony találkozó van a Vasúttörténeti Parkban.

Persze, elsőnek haza kellett kacsáznunk Tiszafüredről. Otthon gyorsan kidobáltuk a csomagokat és a biciklironcsokat a kocsiból, és délután egyre már ki is értünk a Tatai útra. Persze a lényegről lemaradtunk, mert a kedvenc látványosságom már korábban lezajlott, azaz nem láthattam a gőzmozdonyok versenyét. 

Sebaj, maradt elég látnivaló így is, és legalább már nem volt olyan nagy a tömeg. Persze antiszociális lévén nekem már két ember is tömeg!

Nosztalgia vonatok között sétálni olyan, mintha visszaforogna velünk az idő, és ez néha nagyon jó dolog. 

A 100 éves teakfa Orient-Express étkezőkocsit hihetetlen volt látni:

És belestünk néhány vonat utazófülkéjébe is:

És akkor néhány videó. Előrebocsátanám, hogy ez volt az első alkalom, hogy a mobiltelefonommal videó felvételek készültek, szóval elnézést, ha túl sokat mocorogtam a felvétel közben. 

A szépségesek:

És a kis kedvencek:

Hát őszintén csoda, hogy minden felnőtt újra gyerek lesz, ha csak ily csekély időre is!

Búcsúzóul: