Kis szösszenet a cipőkről és a rájuk ragasztott tájékoztató cetlikről. Kérdem én, mivel ragasszák eme papírkákat a cipőm talpára. Adva van egy bőrcipő, aminek akkurátusan mind a bal, mind a jobb topánkájának talpára darabonként kettő címke került ragasztásra. Nem vitatom, hogy a címke ragasztó kisiparos nem sajnálta az anyagot, mert egyszerűen leszedhetetlen a cipőről.

Az evolúció tiszteletére természetesen először kézzel próbáltam eltávolítani, azaz én botor, azt hittem öntapadós a címke. Hát nem volt az, így elkezdtem körömmel lekaparni, mind hiába. Előbb kopott le a körmöm, mint a cetli. A következő menet a páromé volt, ő késsel próbálta lekaparni, de hát minő meglepetés, a cédula csak a cipőtalp bevonatával együtt pergett lefele, szóval bevallom feladtuk, a cetli nyert. Nyilván némi vegyi anyag kutatás után találnék valami kotyvalékot, ami oldaná talán a ragasztót, csak hát kérdem én, hogy miért nem lehet olyan öntapadós cetlit használni, amit mosolyogva, sitty-sutty lehetne eltávolítani. Ja persze, akkor oda az élvezet!

Mai kis színes a munkahelyről:

Fülledt idő, általános oxigén hiány a szobában. Mindenkit nyomaszt a levegő ilyen fokú hiánya, de hát éljen a modern építészet. A szobában kinyitottuk az összes ablakot, mind az öt centiméterre, amit bukóablakként képesek voltak abszolválni. Sebaj, van itt kérem szépen 4 darab fein coll is, rávetjük magunkat.Kettő rögtön feladta a harcot, mert meleget ontott magából hűs helyett. A harmadikba életet sem tudtunk lehelni, de találtunk benne a vezérlőpanelen egy sárga cetlit, amin az állt, hogy bocs, de rossz. Köszi.