Kellemesen fülledt, esős idővel indult a nap. Melóhelyen is ugyanolyan kellemesen fülledt a levegő, pedig minden ablak nyitva volt. Na igen, ez egy modern irodaház, azaz maximum bukóra lehet nyitni az ablakokat. Ez azért jó, mert ki nem szellőzik a szoba, ellenben huzatban ül mindenki. Mert itt demokrácia van, és esélyegyenlőség! Mindenki egyformán esélyes, hogy huzatot kapjon!

Átrágtam magam a hétvégén érkezett e-mail dömpingen. Semmi lényeges, csupa időpocsékolás. Az a legjobb, hogy segéd fogalmam sincs, hogy honnan szerzik meg az elérhetőségemet, és főleg minek. Nem ismerkedek, nem rendelek, nem érdekelnek akciók, bónuszok, kuponok. Őket viszont állítólag érdeklem, mert töretlen hévvel küldik üzeneteiket. Elegáns csuklómozdulattal kukáztam mindet.

Tízen dolgozunk egy nagyobbacska szobában. Kész reality.Szokásos  alürök. Kávétündér kolléga sürgött-forgott, mily meglepő csak úgy pörögtek a kávéspoharak a kezei között. Más késett, bár ő szerinte ez  a laza órás csúszás nem késés. UFO támadás érte, és kemény harcban, önfeláldozó példamutatással tudott csak megmenekülni. Na de az Universum nagyságában ugyan mi ez az egy órácska, semmiség.

Felpörögtünk, dúlt a munka, csendben szedte áldozatait. Teltek-múltak az órák, és máris fél hatot mutatott az óra. Szabadság, irány haza. Persze otthon várt minket egy szép nagy kupi, mert ugye reggel nem volt időnk rendet rakni.... na jó, nem is erőltettük a dolgot.Most viszont nem hagytuk magunkat eltántorítani, és rendet raktunk. Aztán kidöcögtem és leszedtem az epret, már rotyog is az eperlekvár a tűzön, Lassan eltelik ez a hétfő is. Nem volt esemény dús, sőt inkább unalmasnak mondanám, de hát innen szép a győzelem!