Kicsit megtréfált ma az idő minket. Fülledt, és álmosító volt, így nehezebben szánja rá magát az ember, hogy elmenjen valahova. Na jó, én sajnos, amúgy is embertársaim azon csoportjába tartozom, akik reggel olyanok mint a lassított felvétel. Csak készülök, készülök, készülök, és órák kérdése amire tényleg elkészülök, szóval 11-kor már el is tudtunk indulni.

Elsőnek a Millenáris felé vettük az irányt. Ó nem, nem a Gourmet Fesztivál diszkrét bája miatt, bár nem kétlem az is biztos jó móka volt. Engem a Millenáris Ásványbörze vonzott. Gyermekkorom óta imádom a kavicsokat, kőzeteket, ásványokat, és az már csak hab volt a tortán, hogy ez egy ingyenes rendezvény.Volt itt kérem minden. A nagyon bizsu kategóriától az igen értékes, ritka drágakövekig. És ékszerek mindenhol. Voltak köztük tényleg nagyon szépek is. Persze maradt néhány hüllő és rágcsáló a múlt heti Egzotikus Állat és Növénykiállításról is, de ki bánja? Megint megnéztük őket. Na de aminek a legjobban örültem, hogy végre rászántam magam, hogy vegyek két csikung golyót. Igen, tényleg így hívják őket, és nem, nem szexuális segédeszköz.

Valahogy így néznek ki:

Kicsit furán törik meg a fény rajtuk a képen, de ezek 55 mm átmérőjű, simára csiszolt golyók. Én most pakisztáni onixból készülteket vettem, és bizony nagyon olcsón. De  tényleg, összesen csak egy ezresünk bánta. Általában meditációra használják, de a gyógyászatban is elismert módszer. Persze én inkább azért szeretném használni, hátha megnyugtat majd, vagy csökkenti a feszültséget és a stresszt, de vonz magában mint játék is, mert valahogy így kellene használni őket:

Ugye így már ismerős?

Persze írnak, mondanak róla sok mindent, de van aki hisz benne, és van aki nem. Én szeretném kipróbálni, és remélem hogy segít is majd. Mondjuk most ott tartok, hogy nagyon örülök neki, ha nem potyogtatom el őket, miközben kergetőznek a tenyeremben.

Na de, nem álltunk meg itt, mert mentünk volna még valahova. Kis tanakodás után elmentünk a Magyar Nemzeti Galériába, hogy megnézzük a Hősök, királyok, szentek című kiállítást. Kíváncsi voltam rá, mert évek óta nem értettem miért nem lehet azokból a csodálatos festményekből, amikkel a múzeum rendelkezik egy tematikus kiállítást rendezni. Hát nem pont így képzeltem el. Nem bántam meg, hogy elmentünk megnézni, mert jó volt így látni Székely, Benczúr, Than Mór, Boros József festményeit, Fadrusz János zseniális Mátyás király szobrát. Csak voltak nekünk még olyan királyaink és hőseink, akik megértek volna némi megemlékezést eme kiállítás keretei között, de nem leltük meg őket a műalkotások között. Ettől függetlenül Munkácsy Honfoglalás című festményének zsenialitása kárpótolt bennünket. Sőt itt még a festmény megvilágítása is jó volt. Mert hát sok festmény ablakkal szemben van kiállítva, és nagyon nehéz látni is, nemcsak nézni őket, miközben hunyorog az ember. Ettől még nagyon élveztem a kiállítást, és örülök, hogy adtunk ma is a kultúrának.

Most pedig kezeim közé kapok egy jó kis Kondor krimit, meg egy pohár vörösbort, és méltóan fejezem be a mai napom. Azt hiszem ez egy jól sikerült hétvége volt!