Hőség, napsütés, nyár.

Próba szerencse, irány Agárd!  Délelőtt fél tízre le is értünk. A tó gyönyörű, a strand szinte üres. A belépőjegy felnőtteknek fejenként 600,- Ft, a parkolás napidíja 800. Most jön az izgalom, fától fáig ugrálunk, míg megtaláljuk a fény és az árnyék tökéletes egyensúlyát. Kezdem megérteni a festők lelkivilágát, bár nekünk nem a Sixtus-kápolna mennyezet freskójának megalkotásához kellett neki készülődnünk, de szerintem legalább annyi ideig tartott megtalálnunk a strandon az ideális helyet, mint Michelangelónak a világosságot és a sötétséget szétválasztani (lsd. a képen). Következő felvonás az átöltözés. Némi sportgimnasztikával elegy Laokoón szoborcsoportos megnyilvánulás, és elégséges törülköző lebegtetés után már szalonképesek voltunk a fürdőzéshez.Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy a naptejjel való felszentelés ősi rítusa után pár percet vártunk. Ennek egyenes következménye lett, hogy az árnyékot adó olajfát megszállás alatt tartó bogársereg konkrétan megtámadt, és ínyenc módon kóstolgatott minket. Kis csoportunk két perc alatt megismételte a Honfoglalást, és egy, a fényviszonyoknak kevésbé megfelelő, de a bogár-napsütés demarkációs vonalon még megfelelő intervallumba eső területre repültünk rá. Mivel úgy éreztük jól végeztük dolgunkat, ezért megrohamoztuk a vizet. És ekkor jött a döbbenet. A  víz hideg, és mély. A lépcső alján már a lábam ujja sem ér le. Egyértelművé vált, hogy hiába ácsorgok, nem gyorsul fel az evolúció pár perc alatt, szóval nem nő ideiglenes kopoltyúm, és visszahúzódó uszonyom. Kissé irigykedve kezdtem nézni egy, a közelben gumimedencében pancsoló gyermeket. Egyrészt mert neki leért a lába a vízben, másrészt mert az ő vize már meleg volt a naptól. Szégyen és gyalázat, de nem maradt más megoldás, mint hogy irány a kicsik leválasztott kacsaúsztatója a tóban. Öt perc múlva kiderül,hogy több felnőtt pancsol ott, mint gyerek. Párszor csobbanok benne, de aztán győz a magyar virtus, és hősiesen átmegyek a mélyvízbe. Öt tempó előre, öt meg vissza. Tényleg mély, de most már kifejezetten kellemesnek érzem a hőmérsékletét. Persze hamar rájövök, hogy pontosan olyan rosszul úszom, mint amire emlékeztem. Ez mondjuk abból a szempontból jó hír, hogy legalább valamire jól emlékeztem, viszont nem annyira biztató, ha az ember erre akkor döbben rá, amikor szó szerint kihúzták a talajt a lába alól. Ezért, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, felkérem a páromat, hogy kapcsoljon matrac funkcióba. Szerencsére ő kitűnően úszik, én meg innentől kezdve biztonságban lógok a nyakán. De tényleg! Multifunkcionális kikapcsolódás, mármint ő multifunkciós, én meg kikapcsolódok. Persze egy óra múlva kiderül, a párom elfelejtette bevenni az allergia gyógyszerét, mivel az összes létező allergiás tünete egyszerre teszi tiszteletét. Jelentem túlélte. Az ebédnél már egészen virgonc volt. Ja igen, az ebéd. Újabb meglepetés ér, ezúttal kifejezetten kellemes.Azt kell mondanom, hogy sokat javult a Laci konyha minőség Agárdon. A hambi itt is jó volt, majdnem olyan jó, mint az abonyi, és az ára is pont annyi. A palacsinta hatalmas és finom, szóval tényleg kellemesen jóllakottan döcögtünk vissza a vízhez. A program innentől kezdve körülbelül úgy működött, mintha a lemez A oldalát játszanánk újra, és újra. Azaz pancsika a kis medencében, hősies vágta a mélyvízig, nyakba lógás,és imitált úszás. Mondjuk lelki szemeim előtt a Szent Úszóöv lebegett, meg az, hogy mennyivel egyszerűbb volt ez kiskoromban! Persze két pancsi között aszalódtam a napon, szóval három felé felkértem a díszes társaságot, hogy jelentsük ki, mára ennyi elég, ellenkező esetben perceken belül hőgutát kapok. Nagyon rendesek voltak, mert elfogadták álláspontomat, és elindultunk haza.

Jól éreztük magunkat, jó volt itt lenni: